2.fejezet

Már előre féltem, hogy mit fog csinálni de valójában én is akartam. Elég sokáig gondolkozhattam ugyanis mire felnéztem már az ingem utolsó gombjával is végzet. Levette rólam majd a földre dobta. Ismét fölém mászott és megcsókolt. Hevesen, követelőzően. De persze én sem hagytam magam. Amilyen vadul csak tudtam csókoltam én is.

-Elég heves, Úrfi.-szólt kifulladva komornyikom.

-Te kezdted.-szóltam vissza.

Ekkor nyakamat kezdte cirógatni ajkával. Ezt a tettét kéjes sóhajokkal jutalmaztam és úgy tűnt tetszett neki ugyanis egyre lejjebb merészkedett. De ekkor már én se tétlenkedtem. Egy hirtelen mozdulattal fordítottam magunkon így most ő került alulra. Egy percig sem haboztam. Fekete inge minden gombját kibontottam, felfedve izmos felsőtestét.

-Tetszik amit lát, Bocchan?-kérdezte diadalittas mosollyal az arcán.

-De még mennyire!-mondtam ki az igazat.

Szememmel megjegyeztem testének minden négyzetcentiméterét. Majd azt végig is csókoltam. Erre a válasza csak kéjes sóhajok áradata volt. Ami nekem nagyon is tetszett, mert jó volt hallani, hogy élvezi amit csinálok. Egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Ezt ő is észre vette mert meghallottam kuncogását.

-Most mi bajod van? - kérdeztem elfordítva tekintetem

-Csak jó látni, hogy ennyire tetszik magának a testem.

Már megint ez a kényenc mosoly!

-Tch. Ne legyél ennyire elszállva magadtól.

-De hát ön kémleli ennyire felsőtestem.

-Ha nem fejezed be azonnal ezt a vigyorgást én akkor inkább elmegyek!

Próbáltam határozott és szigorú lenni de ez nem volt annyira lehetséges, mert Sebastian közben olyan gyengédséggel simogatta arcom, mint anno a szüleim tették.

-Ne legyen ennyire szigorú Bocchan.

A hangja olyan gyengéd volt, hogy nem tudtam haragudni rá, így hát folytattam tevékenységemet.

Nem tudom mikor és, hogyan de egyszercsak azt vettem észre, hogy nincs rajtam nadrág. De persze egyből rájöttem, hogy ki volt. Már megint ezeket a kis varázs trükköket használja, pedig még a legelején megmondtam neki, hogy ne csinálja ezeket!

-Már megint miért ilyen dühös, Úrfi? - kérdezte olyan ártatlan képpel mintha tényleg nem tudná mi bajom van.

-Szerinted? Tudod jól, hogy nem szeretem mikor csak úgy valami varázslatos módon eltűnik vagy felbukkan!

-Sajnálom de, gyorsabb volt.

-Most az egyszer elnézem mert végül is igazad van.-vallottam be azt amit soha életemben nem akartam.

Nem tudom mi ütött belém mert azt vettem észre, hogy már a nadrágja cipzárját piszkálom. Automatikus mozdulat volt tőlem. Igen, már csináltuk néhányszor! Csakis ő volt képes megadni nekem azt amire vágytam. Ha akkor azon a viharos éjszakán nem nyugtat meg a saját módszereivel, akkor nem élhettem volna át azokat a csodás éjszakákat. Már tudta mit, hogyan kell csinálnia ahozz, hogy kéjes sóhajokat csaljon ki belőlem. Persze azért én is megtanultam ezt-azt vele kapcsolatban. Az eggyik gyenge pontja az a nyaka volt.

Érzékeny pontját kihasználva kezdtem el csókolni az érzékeny bőrfelületet. Közben az egyik szabad kezemmel simogatni az izmos hasát. Ez volt a másik gyenge pontja. Imádta mikor ezt csináltam. Közben számmal egyre lejjebb haladtam. Végigcsókoltam egész felsőtestét, mellbimbóinál kicsit elidőztem, de nem túl sokáig. Férfiassága már úgy állt mint a győzelmi zászló, és nekem ez nagyon tetszett. Kezemmel lágyan simogattam büszkeségét minek hatására még hangosabban nyögdécselt. Szerettem ilyen módom kínozni, hiába démon neki is vannak gyengeségei. A kínzást persze folytattam oly' módon, hogy a számba vettem őt. Egy jó ideig kényessztettem majd amikor kijelentette, hogy mindjárt elmegy én abba hagytam mindent. Lehet, hogy ő nem vette észre de, én közben már elkezdtem tágítani magam. Szépen magamba vezettem férfiasságát és elkezdtem lovagolni rajta. Először még csak lassan majd egyre inkább gyorsítottam a tempón. Sebastian-nak nem kellett sok és ő már kész is volt de, nekem ennyi még nem volt elég és ezt ő is tudta. Miután kiszálltt belőlem rám markolt, közben ajkaimat vadul ostromolta. Néhány perc után a tenyerébe élveztem, és kifulladva terültem szét az ágyon.

-Most eléggé kegyetlen volt velem szemben.- Állapította meg miközben élvezetem nyalta le tenyeréről.

-Megérdemeldett! Legutóbb napokig nem tudtam leülni!

Ültem fel végre az ágyon és bújtam közelebb komornyikomhoz aki apró csókot nyomott ajkaimra. Úgy éreztem, hogy ez az este nem is lehetne jobb de, persze neki fel kellett hoznia azt a témát.

-És a holnapival mi lesz?- Kérdezte elszomorodva Sebastian.

-Nem tudom. Nemrégen még örültem az egésznek de, most már rájöttem, hogy nem akarom. Legszívesebben örökre veled maradnék, távol minden gondtól.- Mondtam ki az igazat. Mert hát ezt akartam! Sebastiannal egy örökkévalóságon át.

-Sebastian... - kezdtem félve.

-Szeretlek.- Igen, végre kimondtam!

Sebastian egy csókot adott az ajkaimra és azokat a szavakat mondta ki amikre vártam.

-Én is szeretem önt. Már nagyon régóta.

Olyan boldog voltam! Végre van valaki akit teljes szívemből szeretek és aki viszont szeret, most még az sem érdekel, hogy ez a személy egy férfi.

-Eszembe jutott valami.- szólalt meg szerelmem- Azt mondta, hogy nem akar megházasodni. Van egy ötletem ami mindenkinek jó. Vagyis, nem teljesen. Elizabeth kisasszonynak biztos nem de, nem lesz akkora szívfájdalma.

-És mi lenne ez a terv?- néztem rá kíváncsian.

Ő csak sejtelmesen mosolygott vissza rám. Tényleg kíváncsi vagyok mi járhat a fejében.