Feleség helyett szerető 1.fejezet
Elérkezett ez a nap is. Holnap lesz az esküvőm Lizzy-vel. Nem tudom miért de, valahogy már vártam, hogy az oltár előtt álljak. Néhány évvel ezelőtt viszont nem ezt mondtam. Lizzy akkor még idegesített de, már megváltozott. Kezd kedves lenni a szívemnek.
Ma este legény búcsút tartanak nekem. Egy kocsmába megyünk el. Nincs nagy kedvem hozzá, hogy részeg embereket lássak de, nem akartam elrontani a többiek kedvét.
Furca volt a szolgákat normális ruhában látni. Még Sebastian is normális ruhában volt! Ami abból ált, hogy a frakk és a mellény nem volt rajta és, hogy a fehér ing helyett most fekete volt rajta. Elég sok nő utána bámult mert mi tagadás elég jól nézett ki. Bár mostanság nincs túl jó hangulatban. Pontosabban azóta, hogy megtudta hamarosan itt az esküvőm napja. Nem tudom mi baja lehet.
A kocsmába beérve Bard egyből rendelt egy sört magának meg persze mindannyiónknak azzal a kijelentéssel, hogy ő fizeti az első kört. A hatodik kör után Bard és Finny már ki voltak ütve. Temészetesen én mértékkel ittam ugyanis, hogy nézne ki ha a Phantomhive gróf leinná magát a sárga földig? Sebastian meg szerintem sosem tudna berugni hat korsó sörtől.
Már egy ideje furta az oldalam a kíváncsiság ezért megkérdeztem:
-Mi bajod van mostanság?
-Semmi. Miért kérdi?- úgy tűnt mintha duzzogna mert még csak rám se nézett.
-Azért mert tudom, hogy valami nagyon böki a csőröd csak nem akarod elmondani!- emeltem meg egy picit a hangom.-De most elfogod mondani ha tetszik ha nem!
-Rendben de ne itt. Menjünk vissza a birtokra. Ott majd mindent elmondok.
-Rendben de... Mi lesz a többiekkel?- Mutattam a részeg szolgákra.
-Majd hazamennek.
Visszaindultunk a birtokra. Szobámba beérve kérdőre vontam.
-Nos, elárulnád végre mi bajod van?
-Csak nem örülök annak, hogy meg fog házasodni.-még mindig nem nézett rám és ez kezdett idegesíteni.
-Mi az, hogy nem örülsz neki? Tudtommal ÉN fogok holnap az oltár előtt állni nem pedig TE! És miért is nem tetszik ez neked?
-Ezért.-ekkor odalépett hozzám és megcsókolt. Nem követelőzően hanem lágyan, benne minden érzelemmel.
Nem tudom miért de hagytam magam. Sőt, talán még élveztem is. Igen. Kifejezetten élveztem. Visszacsókoltam mire egy meglepődött nyögést hallottam.
-Szóval ezidáig ez volt a bajod?-kérdeztem mikor elengedett.
-Úgy látom ön örül ennek a problémának.
Erre nem igazán tudtam mit mondani és ő kihasználva pillanatnyi bambaságom, felemelt majd az ágyra tett.
-Mit akarsz most csinálni?-ez inkább költői kérdés volt, pontosan tudtam mit akar, de nem zavart.
-Nyugodjon meg. Ön is élvezni fogja.-mondta perverz vigyorral az arcán.